Roman Polanski Vámpírok Bálja – Musical

I Felvonás
1.01 Nyitány 1:35 Overture
1.02 Prológ 1:58 He, Ho, He
1.03 Fokhagyma 4:59 Knoblauch
1.04 Fokhagyma utójáték 2:43 Bitte, meine Herren
1.05 Hogyha szép egy lány 2:29 Eine schöne Tochter ist ein Segen
1.06 Egy lányt még aki így néz rám 4:11 Nie geseh’n
1.07 Készen állj – Isten meghalt 3:55 Gott ist Tot
1.08 Minden oly tiszta 1:45 Alles ist Hell
1.09 Igazság 4:44 Wahrheit
1.10 Édes vagy igazán 3:04 Du bist wirklich sehr nett
1.11 Meghívás a bálba 3:43 Einlading zum Ball
1.12 Kint vár az élet 3:20 Draußen ist Freiheit
1.13 Piros csizmák 3:08 Die roten Stiefel
1.14 Fohász 1:42 Gebet
1.15 Sarah üldözése 1:42 Chagal follows Sarah
1.16 Wuscha Buscha 5:05 Trauer um Chagal – Wuscha-Buscha
1.17 Meghalni oly morbid 4:15 Tot zu Sein ist komisch
1.18 Chagal üldözése 2:34 Chasing Chagal
1.19 Vadon 1 1:02 Durch die Wildnis zum Schloß
1.20 Finálé 1 8:02 Vor dem Schloss – Finale 1. Akt
Bonus Tracks
1.21 Kecskés Tímea: Meghalni oly morbid 3:10 Tot zu Sein ist Komisch
1.22 Sánta László: Õérte 3:09 Für Sarah
1.23 Pirgel Dávid & Héger Tibor: Herbert: Valcer 2:07 Wenn Liebe in dir ist
1.24 Nagy Sándor & Nádorfi Krisztina: Szerelmi duett 5:21 Liebesduett
II Felvonás
2.01 Szerelmi duett – Teljes a sötét 7:25 Liebesduett – Totale Finsternis
2.02 Carpe Noctem 9:20 Carpe Noctem – Fühl die Nacht!
2.03 Egy tökéletes nap 4:00 Ein perfekter Tag
2.04 Õérte 3:02 Für Sarah
2.05 Kripta 6:54 In der Gruft
2.06 Mindenki szívja a másik vérét 4:28 Geil zu sein ist komisch
2.07 Könyvek 3:51 Bücher! Bücher!
2.08 Ha szeret a szíved 4:20 Wenn Liebe in dir ist
2.09 Herbert keringõ utójáték 2:48 Sie irren, Professor!
2.10 Öröklét 5:39 Ewigkeit
2.11 Az el nem múló vágy 6:02 Die unstillbare Gier
2.12 A bál 7:10 Tanzsaal
2.13 Menüett 3:25 Menuett
2.14 Vadon 2 0:41 Wildnis 2
2.15 Vár ránk az élet (repríz) 2:33 Draußen ist Freiheit (reprise)
2.16 Finálé II – A Vámpírok Tánca 5:04 Finale 2. Akt – Der Tanz der Vampire
2.17 Tapszene 1:50

Jim Steinman - music
Michael Kunze - book and lyrics
Michael Reed - vocal & dance arrangements
Steve Margoshes - orchestration
Roman Polanski - supervisor director
Cornelius Baltus - director
Dennis Callahan - choreographer
Kentaur - set and costume designer
Miklós Tibor - Hungarian text
Chris Ellis - light designer
Bernd Steixner - musical supervisor
Köteles Géza - conductor
Póka Balázs - art director
Simon Edit - producer

Recorded live on September 1st, 2007 at Pesti Magyar Szinházban, Budapest, Hungary
Sound Engineers: Szabó Victor, Dan Peter, Szab M. Victor, Görgényi Gyula
Bonus tracks recorded at Maygar Radio 22-es and Digital Pro
Sound Engineers: Rédly Bénes, Kiss Attila
Postproduction, Mix and Mastering by Szabó Victor

Starring:
Krolock gróf: Egyházi Géza
Sarah: Andrádi Zsanett
Abronsius Professzor: Jegercsik Csaba
Alfréd:: Héger Tibor
Chagal: Pavletits Béla
Rebecca: Dobos Judit
Magda: Balogh Anna
Herbert:: Posta Victor
Koukol: Farkas Gábor Attila
Nightmare I: Bot Gábor
Nightmare II: Hetei Bakó Szabolcs

Ensemble:
Nyári Darinka, Lopusny Anna, Kovács Nikoletta, Stróbel Dóra, Nádorfi Krisztina, Szegö Adrienn, Köves Dóra, Ajtai Bea, Bot Gábor, Hetei Bakó Szabolcs, Sándor Dávid, Balog János, Szentirmay Zsolt

Dancers:
Fekete vámpír: Tihanyi ákos
Fehér vámpír: Baranya Dávid
Nightmare: Taródi Szilvia
Rote Stiefel: Rákász Dániel, Taródi Szilvia
Dance ensemble: Taródi Szilvia, Tonhaizer Tünde, Szoboszlay Judit, Szabó Anikó, Demeter Nóra, Baranya Dávid, Tihanyi ákos, Rákász Dániel, Kiss Erno Zsolt, Ködmen Krisztián

Flute: Kovács Marianna
Oboe: Szojka Sarolta
Clarinet: Ablonczy Keve
1st Horn: Bohnert Zoltán
2nd Horn: Pánlinkás László
1st Trumpet: Varga Gábor
2nd Trumpet: Mákó Miklós
Tuba: Kiss Bálint
1st Violin: Király Gyöngyi
2nd Violin: Bognár Brigitta
Viola: Szakszon Mária
Cello: Varasdy Zsuzsanna
Bass Guitar: Császár Péter
Guitar: Baranski László
Drums: Szabó Ferenc
Percussion: Podráczky ákos
1st Keyboards: Varga Bálint
2nd Keyboards: Puskás Péter
3rd Keyboards: Balog Zsolt

Bonus tracks recorded by Kovács Marianna, Simon Viktória, Marschall Tamás, Bohnert Zoltán, Kováts Imre, Varga Gábor, Magyari Éva, Kiss Bálint, Elterné Oláh Zsuzsa, Bognár Brigitta, Szakszon Mária, Varasdy Zsuzsanna, Császár Péter, Baranski László, Szabó Ferenc, Podráczky ákos, Varga Bálint, Eros Csaba
and 2nd Keyboards by Bernd Steixner (Musical Supervisor)

Label PS Produkció Cat.No. PSCD007 Format 2CD Year 2007 Country HU

Prológ

Alfréd: Professzor!
Professzor!

Hé! Hó! Hé! Hová tünt el Professzor?
Hé! Hó! Hé! Dehisz megvolt még…

Biztosan… Biztosan leült valahol, hogy regisztrálja a megfigyeléseit a jegyzetfüzetébe, és ha Abronsius professzor egyszer elkezd jegyzetelni, a világ mintha meghalt volna körülötte, igen… Jó ég, csak nem halt meg nekem!?

Hé! Hó! Hé! Csak egy jelzést Professzor!
Hé! Hó! Hé! Csak, hogy lássam él!

Professzor! Muszáj megtalálnom, különben megfagy! Milyen szomorú vég volna egy olyan ember számára, mint ö! Az újságban majd ez áll: „Az ismert tudós elhunyt Transylvániában.” Rólam persze, nem fog beszélni senki. Alfréd: nem fog hiányozni senkinek!

Hé! Hó! Hé! Hall-e engem Professzor?
Holtig hüséges és precíz asszisztense Alfréd: szól!

Professzor! …

Hogyha szép egy lány

Chagal: Hogyha szép egy lány, az mindig áldás
Ám az áldás néha örjítö
Mert a lányka apja bízvást durcás
Ha a lánya túl korán lesz nö

Épp csak rájön erre, máris félti
“Nem mégy sehová se, kár a szó”
Tudja magáról, hisz ö is férfi
Ahány férfi van, az mind disznó

Tente, kis babácskám
Álmodj szép madárkám
Senki nem ébreszt fel
Senki nem fedez fel
Árthat néked
Kárt tesz benned
Bajt hoz, hidd meg
Maradj a papával!

Ha csak rápillant egy sanda kéjenc
Ha csak közelít egy randa dög
Ki a csókra benne vágyat ébreszt
Jön a kalapács, a százas szög Ajtód zárva, vár az ágy, azalvás
De még álmomban is reszketek
Hogyha szép egy lány az mindig áldás
S lám, az apja ettöl örül meg

Tente, kis babácskám
Álmodj szép madárkám
Senki nem ébreszt fel
Senki nem fedez fel
Árthat néked
Kárt tesz benned
Bajt hoz, hidd meg
Maradj a papával!

Hogyha szép egy lány, az mindig áldás

Áldás?
Ajjaj…

Egy lányt még aki így néz rám

Alfréd: Egy lányt még, aki így néz rám
Sosem láttam én …
Sarah: Ki ilyen kedves volt hozzám
Fiút még nem láttam én…

Alfréd & Sarah: Ébren is mintha álmodnék
Ö vár rám mindenhol…
Mindaz mit teszek
Töle nyer értelmet
Múljék százezer perc
Mind róla szól!
Sarah: Róla szól!

Alfréd: Egy lányt még, aki így néz rám…
Sarah: Én ilyen kedves ifjút…
Alfréd: Ilyen szépet…
Sarah: Édest…
Alfréd & Sarah: Álmomban sem láttam még!

Abronsius Professzor: Hékás, hallod ezt?
Alfréd: Mit?
Abronsius Professzor: Kint e halk lépést?
Hogy ki surran, hová és miért…
Alfréd: Hogy?
Abronsius Professzor: Megfejtem tüstént!

Chagal: Mit csinál az én Magdácskám?
Magda: Varr
Chagal: Hadd bújjak mellé!
Ily ennivaló keblecskét
Soha nem csókoltam még!

Alfréd, Sarah & Chagal: Eltelve vággyal
Itt benn tüz áraszt el
Vérem hajt!
Nem vágyom mást csak hozzám érj
Más nem kell!
Szívem révbe talál
Melletted majd!
Egyszer majd…

Rebecca: Hát elszelelt a vén csótány
Tudom jól, hol jár…
Kap majd!

Rebecca: Ily nyálcsorgató bakkecskét
Sarah: Ki ilyen kedves volt hozzám
Chagal: Két ilyen formás keblecskét
Mind: Álmomban sem láttam még!

Rebecca: No lám a kivénhedt kandúr
Idegen szoknyák alá nyúl
De ráfizet!
Kinek mindig más nö kell
Azt az ördög viszi el!

Alfréd & Sarah: Alvás helyett is egyre azt kérdem én:
Engem vársz?
Érzed, hogy nem kell senki más?
Nincs más!

S ha egyszer szívböl szeretnék
Bárkit még…
Alfréd: Olyan lesz majd, mint te…
Sarah: Nem lehet más, mint te…

Vámpírok: Készen állj…
Készen állj…

Alfréd & Sarah: S ha egyszer szívböl szeretnék
Bárkit még
Nincs kétség
Épp olyan lesz, akárcsak te!
Nem lelnék békét
Míg ég ez a láz
Aki így hat rám
Sose lesz majd más!
Nem lesz más! …

Készen állj – Isten meghalt

Krolock gróf: Hosszú évekig csak ábrándoztál
Ködkép voltam, de most vágyódsz már rám
Örvendj hát…
Kettönket most egy lépés választ csak el
És hogy ha hívlak, indulsz, mert jönnöd kell
Jössz álmoktól üzve, hogy üdvödre lelj

Kórus: Készen állj! …
Készen állj! …

Krolock gróf: Isten meghalt rég, hát miért keresnénk
Végtelen életre ítéltetvén
Új fajként
Vágyjuk a nap tüzét, de féljük a fényt
A hazug szót hisszük, a rossz rejt reményt
A jót mind megvetjük, s a gyülölt hoz kéjt

Kórus: Készen állj!

Krolock gróf: Amit védek, elpusztul
Amit áldok, sorra elvész
Vágyad mérgemtöl virul
Míg-e másik létig elérsz
Merülj el, jöjj vár ránk, vár az éj
Egész lényed add át
Az örökkévalóság ami várat majd ránk
Én elrejtelek árnyékommal…

Sarah: Hallom azt a hangot, ami hív…

Krolock gróf: Örvendj hát…
Kettönket most egy hajszál választ csak el
És hogy ha hívlak, indulsz, mert jönnöd kell
Jössz álmoktól üzve, hogy üdvödre lelj …

Kórus: Isten meghalt rég, hát miért keresnénk
Végtelen életre ítéltetvén
Új fajként
Vágyjuk a nap tüzét, de féljük a fényt
A hazug szót hisszük, a rossz rejt reményt
A jót mind megvetjük, a gyülölt hoz kéjt …

Minden oly tiszta

Rebecca: Minden oly tiszta ha napfényben hó ragyog
Magda: Minden oly gyorsan megy fürge és friss vagyok
Chagal: Úgy fut a fürész mint kés fut a vajban
Rebecca: Libát kopasztok zállnak a tollak

Magda, Rebecca & Chagal: Minden oly jó mikor múlik az éji fagy
Könnyebb a munka így nem is nagy áldozat
Magda: Zöldségek sürüjén törtet át késem
Magda, Rebecca & Chagal: Jó lesz ma minden messze az éjjel …

Igazság

Abronsius Professzor: De kár, hogy máris távozott
Ez az úr, vagy mi
Ki volt ez?
Chagal: Egy kripli!
Abronsius Professzor: Mégis féltek töle mind!
S e tény kíváncsivá tesz
Ténytöl, tényig, ez visz az igazságig

Miért rettegnek így? Kitöl, s miért?
És ilyen furcsa lényt ki küldd, s honnét?

S ma éjjel melyiktek vert fejbe?
A komisz, ki majdhogynem meglékelt

Engem nem térít el senki
Csak az igazság, mi izgat
Tudnom kell, hogy mi és mennyi
Csakis az számít mi egzakt
Mi a lényeg
A logikát kell, hogy értsed
Az én eszem sose téved
Engem nem csap be a látszat
Hol az összefüggés mélyebb
Kell, hogy mögéje is lássak
Mert a lényeg
Az amit értek
Tudásszomjam üz és hajt
Míg nem marad több kétség
Én nem türök meg titkokat
És válasz nélkül kérdést
Mit? Mikor? Ki? és Miért? és Hol?
Mit? Mikor? Ki? és Miért? és Hol?

Magda, Rebecca & Chagal: Jobb ez a nap
Hogyha dalolva kezdjük el
Gondtalan lélekkel
Könnyebben létezel
Vágjuk a sutba ma
A gyötrödést, féltést
Maga is hagyja a sok buta kérdést!

Abronsius Professzor: Ha ösztönöm titkot jelez
Mit rejtenek elölem
Az igazság gyözelme lesz
A harcom vége, érzem
A bölcsömben a kis macit
Hogy mit rejt, szétmetéltem
Szétkaptam egy órát is
Hogy láthassam, hogy bent ki kakukkol
Jött Mikulás, jött Nyuszika
De egyikük sem csapott be
A suliban is rájöttem
Hogy minden tanár kerge
És hogy hazug minden válaszuk
Csak maszlagokkal etetnek
Bújtam a sok könyvet
Hogy megtudjak mindent e világról
Az értelemben hiszek
Hisz az minden gáton gyözhet
Sok professzor ki semmibe vett
A végén majd csak nézhet
Az érzelmeket gyülölöm
Hát senki ne is próbálkozzon
Igazság nyomán kell járnom
Életem már csakis erröl szól
Az én eszem sose téved
Engem nem csap be a látszat
Hol az összefüggés mélyebb
Kell hogy mögéje is lássak
Kösd össze a tények láncát
Hogy az indíték is látsszon
Ki az emberi kultúrát
És a tudást örzi jó ügyért harcol

Alfréd, Magda, Rebecca & Chagal: Az ö esze sose téved
Be nem csapja öt a látszat
Hol az összefüggés mélyebb
Így a felszín mögé láthat
Feltárja a tények láncát
Hogy az indíték is látsszon
Ö az emberi kultúrát
És a tudást örzi jó ügyért harcol
Ö a tudásért harcol! …

Abronsius Professzor: Hogy mi a lényeg
Azt kell, hogy értsed
Csak a kultúráért, tudásért harcolj
Hogy mi a lényeg
Azt kell, hogy értsed
Csak a kultúráért, tudásért harcolj
Hogy mi a lényeg
Azt kell, hogy értsed
Csak a kultúráért, tudásért
Harcolj a kultúráért
Harcolj a kultúráért
Harcolj a kultúráért
Harcolj
Harcolj!

Hol libát kopasztanak, tepertö lesz majd
Hol jégcsapok lógnak, ott nem terem zöldbab
Hol éjjel nagy zaj van, ott senki nem alhat
Hol szolgát látsz púppal, ott lenni kell grófnak!

Úgy várjon a Nobel-díj
A púpos öt szolgálja
Miért is nem követtük öt?
A megoldás ott várna!

Ténytöl, tényig, ez visz az igazságig
Ki és mit?, Mi célból?, Mikor volt?, S vajon hol?

Az én eszem sose téved
Engem nem csap be a látszat
Hol az összefüggés mélyebb
Kell hogy mögéje is lássak
Kösd össze a tények láncát
Hogy az indíték is látsszon
Ki az emberi kultúrát
És a tudást örzi jó ügyért harcol
Mi a lényeg
Azt kell hogy értsed
Csak a kultúráért, tudásért harcolj
Hogy mi a lényeg
Azt kell hogy értsed
Csak a kultúráért, tudásért harcolj
Küzdj és harcolj! …

Édes vagy igazán…

Sarah: Elnézést!
Alfréd: Oh, jó estét!
Sarah: Fürdeni kíván? Zavarok?
Alfréd: Nem, dehogy zavar

Sarah: Édes vagy, igazán!
Nem lesz baj, megbocsátsz…
Benn, a szobámba zárva
A fokhagyma várna, nincs más!

Alfréd: Ezt úgy érted, hogy apád kívülröl bezár?
Sarah: De be ám!
Pedig most leszek tizennyolc!

Alfréd: Egy szivacs!
Sarah: Érzed, milyen lágy?
Imádom!
Alfréd: Igen, ez valóban szép szivacs…
Sarah: Legyen a tiéd! Nekem kettö is van!
Alfréd: Köszönöm!
Nagyon köszönöm!
Bár én is adhatnék neked valamit…
Sarah: Lehet egy kívánságom?
Alfréd: Igen, de mi?

Sarah: Neked meg van, mit én
Nagyon kívánok már…
Hogyha megkaphatnám
Naponta egyszer, ez tán
Nekem is jár –
Légy jó hozzám
Kérlek, ne tagadd meg tölem!

Alfréd: Úgy érted, hogy…?

Sarah: Épp csak ágybabújás elött
Ez majd ellazít…
Alfréd: De hát apád…
Sarah: Nem tud meg semmit!
Alfréd: Akkor, talán…

Sarah: Jó, nagyon jó!
Ruhám ledobom hát…
Álmom valóra vált:
Vár a gyönyör, a kéj…
Vár a habbal telt kád! …

Meghívás a bálba

Krolock gróf: Szép jó estét! Kérlek, tölem ne félj!
Eljött az angyal, ki álmodban élt
Itt állok, már nem kell várnod, mert
Most meghívlak én az év báljára vár egy éj, vár a tánc
Tündéri lányból csodás növé ott válsz

De ha azt szeretnéd, maradjon minden úgy, mint rég
Ha jobb ez így, ha így elég
Küldj el, te ezerszer többet érsz!

Imádkoznál inkább, míg csak meg nem keseredsz?
Úgy érzed, ennyi épp elég?
Ez nem igaz, te százszor többet érsz!

Óvhattak ök veszélytöl, bünöktöl
Az e fajta biztonság csalás!
Te mindig sejtetted, hogy a nagy jótevök
Sorra becsapnak téged, hisz mind ámítás
A sok hazug ígéret, és sosem lesz más

De most itt a megváltás!

Kinn az éjben vár egy másik világ
Vár egy másik valóság
S tiéd lesz az, mit vágysz!

Kinn az éjben vár egy másik világ
Sok rossz hétköznap után
Lépsz a képzelet nyomán
Jöjj, én várok rád
Nincs messze már az éjféli bál! …

Kint vár az élet / Piros csizmák / Fohász

Kint vár az élet

Alfréd: Itt bent ez a lány, nála bájosabb nem él
Áldott véletlen, hogy itt leltem rá én
Sarah, ébredj fel! Jöjj az ablakodhoz kérlek
Itt állok a kertben, várok rád a holdfénynél

Sarah: Halkabban, még meghallják!
Ne csapj ilyen zajt!
Felvered papát!
Alfréd: Igaz volna hát?
Sarah: Közel már az éj
Alfréd: Ketten te és én
Sarah: Nem bírtam tovább
Alfréd: Csak ezt vártam
Sarah: Senki se sejtse
Alfréd: Nézz a szemembe
Sarah: Megfulladnék bent

Kint vár az élet
Csak ott kint vár a szabadság
Vár egy világ
Vár a csodák földje, boldogság

Alfréd: Nincs több fal mely közénk áll még
Nincs oly határ melyen ketten ne gyöznénk
Jöjj mellém, te és én …
Szívem röptet fel, szökjünk el!

Vár ránk az élet
Egy érzés mely csak minket vár
Két szabad lélek
Kit nem választ el semmi már
Alfréd & Sarah: Az élet hív, lépned kell!

Sarah: Kint a holdfényben ketten ez szép
Sajnos foglalt vagyok épp ma este
Nos, hát jó … félútig kísérj el
De csak úgy ha nem szólsz erröl ott bent
Alfréd: Hová mész mondd?
Sarah: Ez az én titkom, lásd!
Alfréd: A fák közt ne!
Sarah: Látom félsz ne jöjj hát!
Alfréd: Fagy lesz és vaksötét!
Sarah: Nekem nem árt, ne félts!
Alfréd: Ha ott eltévedsz tán megfagysz még!
Sarah: Ismerös út az ott rég!
Alfréd: Éjjel ott kint farkas jár!
Sarah: Itt az unalom megfojt már!

Alfréd & Sarah: Vár kint az élet
Csak pár lépés a szabadság
Két boldog lélek
Kit egyesít egy elszánt vágy
Ez volt a jel, lépnünk kell! …

Piros csizmák

Sarah: Megtegyem e hát?
Talán mindez bolondság
De mégis midig erröl álmodtam már rég
Vérpiros csizmák
Miért ne húzhatnám fel öket?
Nincs oly sok idöm, hogy ezt is elszalasszam még
Holnap jó kislány leszek
Ma éjjel még nem
Holnap alszom majd
Had legyek ma fenn
Most had vigyen a vágy, a boldogság után
Szomjazom a táncra, a fényre, a báli zenére
Két erös kar, ha az égig emelne…

Úgy szállnék
Tán úgy, mint angyal száll száz felhön túl
Úgy szállnék
Mint fény szárnyal, mit nem köt súly!
Krolock gróf: Tedd, amit a szíved diktál
És már ne firtasd, hogy bánnád e holnap
Sarah: Egész lényed add, oly a nagy a kísértés
Ha elpusztít is védekezni, hogy tudnék, hisz ö fog gyözni

Sarah & Krolock gróf: Vágyunk erösebb
Ha feltámad, még nálunk is!
Bárkit legyözhet
Oly könnyen gyözött rajtunk is!
A világ nyomán visz bárhová! …

Fohász

Magda: Hogyha elszédít egy dal
És a vágy is táncba hív
Ha egy szív se lát, se hall
Ott csak egy fohász segít!

Rebecca & Magda: Óvj meg minket jó Urunk
Minden rossz csábítástól
Ne hagyd hát, hogy hallhassunk
Ha a romlás hangja szól

Rebecca, Magda & Alfréd: Szabadíts meg jó Urunk
Minden bünös vágyunktól
Ne hagyj minket elbuknunk
Ott ahol támasz nincs sehol

Rebecca, Magda & Kórus: Uram, jöjj, hogy megbocsáss
Minden bünös sóvárgást
Sose zülljünk állattá
és a Sátánt üzd el hát

Rebecca, Magda, Alfréd & Kórus: Irts ki minden szenvedélyt
Mi a szívünk mérgezné
Uram ne adj felmentést
Ha a vágy tesz örülté

Sarah (közben): Vágyam erősebb
Ha feltámad, még nálam is

Rebecca, Magda, Alfréd & Kórus: Lelkünk zárját kulcsra zárd
Ha a kívánás kísért
Kemény kézzel sújts le ránk
Büntess minden bününkért

Sarah (közben): Bárkit legyőzhet
Oly könnyen győzött rajtam is

Rebecca, Magda, Alfréd & Kórus: Azt ki mindig többre vágy
Minden szép jutalmadnál
Gyöngítsd el a fajtáját
Adj eröt a jónak már! …

Sarah & Krolock gróf (közben): Vágyam erősebb
Ha feltámad, még nálam is …

Meghalni oly’ morbid:

Magda: Üveges szempár, jéghideg kéz
Forró volt nem rég, most hüvös, mint a mész

Meghalni oly’ morbid!

Tegnap még harsány, elnémult már
Tegnap mi szép volt, rút maradvány

Meghalni oly’ morbid!
Meghalni oly’ morbid!

Mohó szemével majd felfalt
Úgy tört rám, akár egy dúvad
Most, hogy csendes és szerény
Szinte bánt, hogy már nem él

Megviselt mindig, ha hozzám ért
Érintésemböl most ö, ki nem ért

Meghalni oly’ morbid!
Meghalni oly’ morbid! …

Meghalni oly’ morbid!

Ahogy fecsegett és pózolt
Sokszor szégyellni való volt
Most elfogadható
Csak a szaga borzasztó

Teher és nyüg volt
Undor és gond
Miért érzem úgy most
Hogy mégis jó volt? …

Finálé I.

Kórus: Készen állj!
Vendégünk lesz két úr, kinek illeme és külleme is jó
Készen állj!
Hisz más féle nem jön, csak pár retkes nyakú falusi tahó
Készen állj!
Végre lesz egy sikkes és élvezetes, felséges perverzitás
Készen állj!
Hisz nemsoká jól lakhat minden éhes száj
Csak várj!

Krolock gróf: Boldog éj
Boldog, mert vendég jött, s ez örömmel tölt el
Édes úr
Lépjenek beljebb hát, a vendég nálam szent

Az árny lett palástom
Szolgám kinn az éj
Von Krolock gróf vagyok
S e kastély enyém

Boldog éj
Mindenre fátylat von hogy csúfságot ne láss
Büvös éj
Holtakat támaszt fel e jótékony varázs
Hüvös mély
Sötétség fészke ez és innét nincs tovább…

Ki társam lesz önként magától mellém áll
Az választ kapott, és a válasz nincs is talán
A világom örzö misztérium mind rá vár

Fáradtan, magányomtól
Már túl nagy lett e ház
Eggyé folyt jövö és múlt
Egy átok üz nincs más

Nézd az évek tengerét
Végtelen csak a part jut néked
Bánat gyöngít és gyülöltség
Nincs gyógyír, ha a sorsod ez lett

Abronsius Professzor: Ne vegye rossz néven exellenciád. Puszta véletlen, hogy idetévedtünk. És éppcsak egy kurta pillantást vetnénk… pompás otthonára! Áh, kései tizenharmadik század, ha nem tévedek.
Krolock gróf: Látom, ön igencsak müvelt férfiú. Kihez van szerencsém?
Abronsius Professzor: Abronsius professzor, Khönigsbergböl.
Krolock gróf: Áh, ön volna Abronsius professzor!
Abronsius Professzor: Hallott rólam?!
Krolock gróf: Az ön könyve, „A Denevér”
Nagy mü, mely foglyul ejtett!
Abronsius Professzor: Ez kedves
Sajnos otthon még
Leszólnak
És mellöznek…
Ténytöl, tényig, a lényeget nem értek!
Krolock gróf: Ha könyvét netán szignálná
És kérem, hogy maradjon!
Abronsius Professzor: Miért ne
Hisz minden azt súgná
Itt volna mit kutatnom!
Krolock gróf: És ki ez az ifjú?
Diák, úgy hiszem.
Abronsius Professzor: Alfréd:, az asszisztensem.
Krolock gróf:Alfréd:, megtisztel!

S ö a fiam, Herbert:
Nagy szív, hü barát
Örvend, hogy itt látja önt!

Herbert: Végre lesz majd egy társ!
Lesz móka, vigazság!

Krolock gróf: Uraim, érezzék magukat otthon!
Kukol!
Kukol felkíséri önöket a szobájukba.
Takarodj!
Abronsius Professzor: Pardon! Pardon, exellenciás uram!
Elfelejtettem, hogy milyen késöre jár, biztosan fáradt.
Krolock gróf: Éjszakai bagoly vagyok!
Napközben szinte… használhatatlan.

Alfréd:, nem hiányol valamit?
Alfréd: A szivacsom!
Krolock gróf: Egy ifjú, kit hajt az elszántság
Csak nyüg, egy szenilis roncs, aki mit sem lát
Csak oktat, s nem érti már, mi vonz és mi bánt

Bízz bennem
Ez egy álomvilág
S én volnék a mágus
Aki érted tesz csodát

Jöjj s az évek tengerén
Mártózz meg s tanulj élni tölem
Élvezd azt, ha bánat ér
Add fel önmagad, ússz a kéjben!

Jöjj, és én megtanítlak
Mit jelent igazán szeretni
Hagyd a morált másoknak
Merj az ösztönben vakon bízni

Így jó, hát merj így élni
Így lesz új életté a vágy
Légy szabad hát! …

Szerelmi duett – Teljes a sötét

Kórus: Ragyogó szempár, meseszép haj!
Dacos és nyílt még, és vak, ha jön a baj!
Forró, pirosló ajkak, bársonyos bőr!
Hamvas és ifjú, de átok van e nőn!
S elvész!

Kórus: Készen állj!
Sarah: Éjjelente néha-néha ellep a bánat, úgy hogy nem tudom mi bánt…
Kórus: Készen állj!
Sarah: Éjjelente rámtör egy-egy különös álom, és ha felébredek, félelem ráz…
Kórus: Készen állj!
Sarah: Éjjenként sötétben csak fekszem és várok, de hogy mit is várok, nem tudom még…
Kórus: Készen állj!
Sarah: Éjjenként egy sötét erö kísért meg néha, mely a vonzásából nem enged már…

Kórus & Krolock gróf: Csillaglány, készülj!
Sarah: Meghallok egy hangot, ami hív…
Kórus & Krolock gróf: Csillaglány, készülj!
Sarah: Érzést, melyre sóvárog e szív…

Krolock gróf: Itt a végtelenbe lépsz
Aki elvész így lesz szabad
Valóság lesz az álmod, nézd!
Minket senki el nem választ
Merülj el, kövess! Vár a sötét
Hol a kétség elég
Jöjj, felejtsd el az idöt, én majd vigyázok rád!
Míg elrejtelek árnyékommal senki nem lát

Te megbékíted lelkem es múltam messze jár
Sarah:Szívem dinamit és csak egy szikra kell már

Sarah & Krolock gróf: Mától egy új élet vár
Egy halhatatlan élet vár
Egy végtelen nagy út vár rád…

Sarah: Elveszítve szívem, tudtam, más leszek majd
Érzem, most az örület hajt
Most teljes a sötét, nagy tenger és nincs sehol part…

Hittem, hogy a vágy majd felszabadít
Világomat zúzza most szét
Hisz teljes a sötét, és félek, mert semmi nem véd…

Krolock gróf & Kórus: Készen állj!
Sarah: Éjjelente azt gondolom, szöknöm kell elöled, míg csak szökni tudok még…
Krolock gróf & Kórus: Készen állj!
Sarah: Mégis, hogyha hívnál, vakon követnélek téged, még a pokolba is veled mennék…!
Krolock gróf & Kórus: Készen állj!
Sarah: Éjjenként az életemet dobnám el egy percért, csak hogy végre egyszer magaddá tégy…!
Krolock gróf & Kórus: Készen állj!
Sarah: Ha elpusztít is, hadd lehessek azzá, kit te akarsz, erre vágyom éjjelenként…

Krolock gróf & Kórus: Csillaglány, készülj!
Sarah: Hallom azt a hangot, ami hív!
Krolock gróf & Kórus: Csillaglány, készülj!
Sarah: Érzést, melyre szomjazik e szív…

Sarah & Krolock gróf: Itt a végtelenbe lépsz
Aki elvész így lesz szabad
Valóság lesz az álmod, nézd!
Minket senki el nem választ
Merülj el, kövess! Vár a sötét
Hol a kétség elég
Jöjj, felejtsd el az idöt, én majd vigyázok rád!
Míg elrejtelek árnyékommal senki nem lát

Krolock gróf: Te megbékíted lelkem, és múltam messze jár
Sarah: Szívem dinamit és csak egy szikra kell már

Sarah & Krolock gróf: Mától egy új élet vár
Egy halhatatlan élet vár
Egy végtelen nagy út vár rád…

Sarah: Elveszítve szívem, tudtam, más leszek majd
Érzem, most az örület hajt
Most teljes a sötét
Sarah & Krolock gróf: Nagy tenger és nincs sehol part…

Sarah: Hittem, hogy a vágy majd felszabadít
Krolock gróf: Világodat zúzza most szét
Sarah & Krolock gróf: Hisz teljes a sötét, csak zuhanunk, nincs, ami véd…
Most teljes a sötét, és félek, mert nincs menedék…
Most teljes a sötét, és nincs, nincs többé, nincs, mi véd …

Krolock gróf: Nem, most döreség e nagy sietség
Ha csak ébred a vágy, és már véget is ér
Lassíts, hisz
Percenként nö a kéj és forróbb a láz
Ezt kell, hogy érezd, többé nincs elmúlás
Vár ránk az éjjel
Vár a bál, s vár a tánc …

Carpe Noctem

Hang: Jöjj és halld az éj hangját
Rég várt rád és ma végre megvált
Rabság volt a napvilág
Tépd el végleg a vágyad láncát

Érezd át az éjszakát!
Benne bízz, nincsen más valóság
Lépd át mi útban áll
Ne hagyd, hogy álmaid elrabolják! …

Vámpír Süppedt sírhantok közt majd
Sok száz lélekharang zúg
És minden ördög föleszmél
Hisz minden angyal porba hullt

Torkunk szomjazik a vérre
Mind éhezzük a bünt
A fajtánk mind véren nö fel
A vágyunk gyilkolni küld

Vámpírok: A napfényes világ
E boldogságból semmit se lát
Hát ezért vonz a mélység minden hüvös és sötét
Mely lelkedig ér átitat, hogy mámorossá légy!
Érezd hát!
Érezd hát!

Vámpírok I: Dies irae, Kyrie! Libera me, Domine!
Dies irae, Kyrie! Requiem da, Domine!
Dies irae, Kyrie! Libera me, Domine!
Dies irae, Kyrie! Requiem da, Domine!
Dies irae, Kyrie! Libera me, Domine!
Dies irae, Kyrie! Requiem da, Domine!
Exultate Kyrie! Pie Agne, Domine!
Dies irae, Kyrie, Sanctus Sanctus exultate!
Dies irae, Kyrie, Libera me Domine!
Dies irae, Kyrie, Requiem da Domine!

Vámpírok II: Érezd hát! És ne hagyd, hogy elmúljék az éj!
Érezd hát! Mindaz mit látsz az benned él!
Érezd hát! Mi neked jár, az itt elér!
Érezd hát! A szemed hunyd le, jöjj és élj!
Érezd hát!
Érezd hát!
Érezd hát!

Vámpír: Vár az éj, hát élj! …

Vámpír Nyíló sírhantok sok ezrén
Holtak ezre támad föl
A félelem beteljesül
És minden remény sírba döl

Mert a mi lelkünk a káosz
Nincs más csak pusztítás
És addig sarkantyúz a vágy
Míg te is ordassá válsz

Vámpírok: A napfényes világ
E boldogságból semmit se lát
Hát ezért vonz a mélység minden hüvös és sötét
Mely lelkedig ér átitat, hogy mámorossá légy!
Érezd hát!
Érezd hát!

Vámpírok I: Carpe noctem, lamia! Decet cliesra exsecrari
Sanquim suga belua! Debes pravum exsequari
Inquiem perpetuum! Dona nobis, Satanas!
Bestia diaboli! Dona nobis damnadoaem …

Vámpírok II: Érezd hát! És ne hagyd, hogy elmúljék az éj!
Érezd hát! Mindaz mit látsz, az benned él!
Érezd hát! Mi neked jár, az mind elér!
Érezd hát! Szemed hunyd le, láss és élj!
Érezd hát! S ne hagyd, hogy elmúljék az éj!
Érezd hát! Mindaz, mit látsz, az benned él
Érezd hát! Mi neked jár, az itt elér!
Érezd hát! Sohase múljon el az éj!

Vámpírok III: Carpe noctem …
Carpe noctem …

Vámpírok: Jöjj és halld az éj hangját
Rég várt rád és ma végre megvált
Rabság volt a napvilág
Tépd le végleg a vágyad láncát

Érezd hát az éjszakát!
Benne bízz, nincsen más valóság
Lépjed át mi útban állt
Nehogy álmaid elrabolják! …

Õérte

Alfréd:
Bár az éj sürüjén ezer rémkép vesz körbe
Bírnom kell, Őérte!
Sorra életre kél minden vérszívó, vad démon
Minden árnyék veszély!

Gyöznöm kell lélekkel, bármi vár, hullhat vérem
Nem nagy ár, Őérte!
Innét már nincs más út, lépjek bár a semmibe
Szívem hajt érte!

Minden vágy eggyé vált, tünö emlék az otthon
Hozzá füz, Szerelmem!
És ha öt nézem én, minden félelem csak látszat
És az érzés, mi gyöz!

Szívem már oly erös, tüz és elszántság
Járja testem át, Őérte!
Minden vészt állnom kell, míg csak biztos révbe érünk
Öt kell védjem!

Szív és ész tettre kész, érted gyözzem le
Önmagam is én, csak érted!
Semmi nem gyür le már, itt vagyok, csak bízz bennem!
Én nem hagylak el!

Lesz eröm, lesz hitem, bátran áldoznám fel
Most mindenem, Teérted!
Folyjon vérem, s ha kell, vesszek el, hisz végzetem
Szeretni téged – Sarah! …

Kripta

Abronsius Professzor: Egy ilyen nap kell
Alfréd: Egy ilyen nap kell
Abronsius Professzor: Hogy kifejtse Newton törvényét!
Egy ilyen nap kell
Alfréd: Egy ilyen nap kell
Abronsius Professzor: És Mozart ír egy " Éjizenét"!
Alfréd: Egy ilyen nap
Abronsius Professzor: Így fedezte fel Kolumbusz is tojás-trükkjét!
Alfréd: És Ikarusz hitte: repülni tud majd!
Abronsius Professzor: És Dániel előtt is ott állt a barlang…

Alfréd: Tán ha
Volna itt egy lámpa
Pincéjében járva
Nem félnék, hogy megtegyem
Azt mit kell!

Tán ha
Kripta bűz nem szállna
Szinte orrba vágva
Volna bennem késztetés
Egy kevés
Így most nincs…
Csak rettegés!

Abronsius Professzor: Mind odalent van, hát nosza hamar
A küldetésünk célja itt!
Nos ez a helye, de hogy jutok le
Követvén azt mi célra vitt?

Alfréd: Jaj, mi jöhet még…
Abronsius Professzor: Mi következzék…
Alfréd & Abronsius Professzor: Munkánk során, a terv szerint?
Alfréd: A helyzet már tiszta
Jöjjünk majd vissza!
Abronsius Professzor: Eljött az óra
Most vagy soha! …

Mindenki szívja a másik vérét

Chagal: Miért ne szívhatnám ki én a véred?
Ha egy másik mindig engem szív
Mert az ember is egy állat, tényleg
Csak a más vérétöl lesz aktív!

Amit mindenki tesz, hogy lesz vétek?
Aki kóstolta még többet kér
Legyen hatalom vagy pénz, oly mindegy
Fö, hogy még több legyen, nincs más cél!

S ki nem vesz részt a vérszívásban
Felkopik az álla
Ki nem szart soha másokra
Azt végül mind leszarja
Szívd fel magad, rád fér
Egy kis friss és lágy vér
Gyorsan áthat, meg nem árthat
Mindjárt jobb, nincs ok panaszra!

Magda: Amíg míg éltem, undort hoztál
De mióta így szívsz, lásd, egész jó vagy már
Ezt tenni oly’ morbid!
Teszek rá, hogy morbid!

Mikor tépáztad a füzöm
Sokszor túl sok volt a nyügböl
Most, ha rám tapad e száj
Egy nap háromszor se fáj

Kukol: Aluggyá’!

Chagal: Mi hát a baj?
Szívlak én, szívsz te is
Hisz mindenki szív, míg csak szép
Mikor mi kell, azt vesszük el
Mindig a másikét
Van úgy, hogy vért, vagy éppen szerelmet
Ó, vagy pénzt! …

Könyvek

Abronsius Professzor: Könyvek, könyvek!
Százezer szám’ könyvek!

Alfréd:De… de Professzor úr! Nekünk Sarah-t kell megtalálnunk!

Abronsius Professzor: Arisztoteles,
Empedokles,
Aeneas,
Parmenides,
És Nikomachos, Diogenes,
Antiochos, Maimonides!
Íme, szerte
Hellén bölcsesség vesz körbe!

Alfréd: Valahol itt vár ránk!

Abronsius Professzor: Tibullus és Augusztinus,
Tacitus és a nagy Plato!
Peregrinus és Aquinus,
Caesar, Cicero és Cato!
Íme, Róma!
Pillantás egy aranykorba!

Alfréd: Fogva tartja öt!

Abronsius Professzor: Itt Kant a fáradt szellemet
Tiszta ésszel tölti meg!
De fordulj inkább Hegelhez
Hogy világodat felfedezd!
A német mélyértelmüség
Itt elsö kézböl lesz tiéd
Hisz mind az elsö kiadás!
Könyvek nélkül szenvedés a sors!

Alfréd: Fogytán az idönk!

Abronsius Professzor: Spinoza és Kopernikus, és mind a humanisták,
Paracelsus, Leibnitz, s az elsö okultisták!
Hume és Locke, és Mendelssohn,
Erkölcs és okság hívei,
Descartes, Montaigne, és Hamilton
És seregnyi más természettudós!

Alfréd: Mindjárt sötét lesz!

Abronsius Professzor: Shakespeare, Vilmos, Humbold,
Ekkehart, Moliere, Macchiavelli,
És Erasmus, Schelling, Kierkegard,
Hans Sachs és Mary Shelley,
La Fontaine, Tagore, Plinius,
Da Gama, Botticelli, Herder,
Marlowe, Poe, és Livius –
Mind börbe kötve, telve minden polc! …

Ha szeret a szíved

Alfréd: „Szerelmi kisokos — Hogy hódítsunk meg egy szívet”

Míg szeretsz, azt érzed
Ott bent ezer dal él…
Míg szeret a szíved
Szemed titkot mesél…

Ö, csak ö érti ezt
Csak ö kit szeretsz
És nem kell, hogy szólj
A szíved beszél
Arról mi benn él
Szeretsz s a szíved szól…

„Olykor egy csók többet mond ezer szónál”

Sarah?
Sarah!
Ó, bocsánat!

Herbert: Maradj!
Szeretnék veled… beszélni!
Apám teljesen fellelkesített irántad
Úgy gondolom, mi ketten barátok leszünk

Alfréd: De én…!

Herbert: Légy nagyon jó hozzám
Hogy értselek én…
Az arcod sápadt…
Beteg vagy?!
Alfréd: Semmi baj!
Kérlek, hagyj!
Herbert: Ugyan már, hisz a lázad már nagy!
Bújj ágyba, de tüstént!
Nem! Mit látok, nézd…
Hisz reszketsz úgy félsz mon chéri!
Alfréd: Nem, hisz mért reszketnék?
Herbert: Imádlak, te kis félös pubi!
Alfréd: Úgy mondják, itt egy nagy bál lesz legott
Herbert: Jó, az a kis tündérpopód!
Alfréd: Egy bál!
Herbert: És ez a szempár!
Alfréd: Hogy néz rám?!
Herbert: A szempillácskád, hány röpdesö aranyszál!

Lesz, lesz ma egy bál
Meghívlak én
Bor lesz és dal, és gyertyafény
Hatalmas bál lesz, csodás est
S Ha két karom átölel
Velem a mennyekben jársz …

Ah, mit olvasol? Mondd!
Alfréd: Egy könyv!
Herbert: Egy vers, no lám!

Jól sejtettem, látod
Szerelmes vagy, babám/az ám
Szép, hogy épp így esett
Hogy/Hisz szívem szeret
És találd ki, kit
Épp téged
Ki mást?
S Ha szeret a szívem
Nincs gát, min át nem hágnék…

Herbert keringõ utójáték

Krolock gróf: Hé! Hó! Hé! Helyben volnánk, Professzor!
Pár csepp vér, és már megtörtént!
Ki túl kíváncsi, az így jár, Professzor
! Azzá lesz itt, mit üldöz rég!

Abronsius Professzor: Ön lebecsüli a tudományt, Von Krolock!
Alkoholba teszem majd, hogy része legyen a gyüjtemányemnek!
Nemsokára már csak a rémregények lapjain nevetgélhet!

Krolock gróf: Miért bújsz, miért félsz, mitöl rettegsz, Alfréd?
Azt, mit vágysz, másutt hol lelnéd?

Abronsius Professzor: Le fogom gyözni, Von Krolock!

Krolock gróf: Ön téved, Professzor!
Alfréd lelke enyém már rég! …

Öröklét

Vámpírok: Szép öröklét
Száz és száz év uralma
Sivár körforgás ez
Nincs kezdet, nincs vég!
Nincs más, csak mi volt
Visszatér mindig újra…

Nincs jókedv
Nincs mi rettent
Öröklétünk szánalmas posvány!

Nincs, mi bánt
Nincs, mi fáj
Nincs talány
Így az öröklét nagy posvány!

Föl, zúzzuk szét minden szörnyüség gátját!
Unt szürkeség itt, ott fénylö világ
Elvész sorra mind, kit a mérgünk már átjárt
S így mind minket szolgál minden órán…

Jöjj hát nagy Éj! …

Hívd harcba hát, hívd az árnyak seregét!
Föl, mind a sírból, a Föld fönt miénk!
Kétség és a félsz töltse el mindünk lelkét…
Nem gyöz rajtunk fegyver, minden ember

Féreg lesz, ha lát!
Fel hát!
Fel hát!
Fel hát!
Fel hát! …

Az el nem múló vágy

Krolock gróf:
Végre hát leszállt az éj
A Hold is elbújt, borzadt, tölem félt
A sötétség tengerén, nincs csalfa fénysugár Csak a csend és a múlt, az a sok kép, mely visszajár

A búzaföld aranyban játszott már
1617 csodás nyarán
A fü hullámzott köröttünk
Éreztem a kezét, ahogy börömhöz ért

Nem sejthette rólam, hogy elvesztem
És én magam is azt hittem, még gyözhetek
Mégis akkor ott elöször történt meg
Meghalt, amíg ölelt

És mindig így volt ez hány élet lett két kezem közt semmivé?
Ó bárcsak tüz volnék, és elhamvadnék, de lángra nem gyúl jég!

Szállnék föl a fénylö magasban
De kökoloncként húz le a mély
Volnék egy angyal, lennék egy ördög bár
De csak egy lidérc alak vagyok, az, ki nem kapja meg azt, amit vár

Csak egy perc, egy lélegzetnyi boldogság
Lenne végre már enyém
De örök szenvedés lett sorsom
Ez az éhség mely kísér

A lelkész lánya áldozás után
1730 bolond májusán
Vöröslö vérével írtam verset én
Keble fehér márványán

És a császár apródja a kastélynál
Ez 1813 ösze már
Hogy azt a fájó gyászt ott túléltem
Sosem bocsátom meg!

Ez lett a végzetem! Hány élet kell, hogy éhem elteljék?
A világ száz rejtély, mind tudni vágytam, de magam sem ismerem még!

Vágyom rá, hogy szabad lehessek
Érzem, hogy láncok ezre béklyóz
Lennék egy égi szent, vagy tán egy gonosztevö
De csak egy lidércalak vagyok
Csak egy szörnyeteg ki azt rombolja szét mindig, mit szeret és félt

Szép a hit, hogy egyszer minden jobb lesz majd
Ez ad szenvedni eröt
Én csak jóllakni akartam
De az éhség egyre nött

Van ki büszke rá, hogy ember
Másnak pénz és hírnév kell
Kit a müvészet és a tudás vonz
Mást a kaland, hogy hös legyen
Hisznek ezernyi más-más Istenben…
Az ég és a pokol, a bün és az erény
Mind jelkép, hogy megértsd
S vakon hidd a Szentírást…

Még sincs más erö, egy üz tovább
Ez a gyalázatos végtelen és felemésztö pusztító és kínzó
El nem múló vágy

Az eljövendö kornak
Én azt jósolom most hát
Hogy a következö évezred hajnalán már
Itt csak egy isten lesz
És úgy hívják
Az el nem múló vágy….

A Bál

Krolock gróf: Szívböl üdvözlök itt minden testvért!
Jó ismét együtt, bár utóbb — s ez tény —
Mindössze egy vérszegény parasztból lett estebéd
Kedvünk elszállt, ám de mit mondtam én?!
Minden szük évre jön egy bövebb, jobb év

Mert ki örökké él, szomjazza mindig a friss vért
Herbert & Krolock gróf: És ebböl mikor lesz elég?
Vámpírok: A vér az, amiböl nem lesz elég!
Krolock gróf: Minden újabb áldozat, új vért ad, frissülést
Herbert & Krolock gróf: És ebböl így sem lesz elég!
Vámpírok: A vér az ami így sem lesz elég!

Nem laksz jól semmitöl, csak hajt az éh
Idebent az üresség is egyre nö!
Hozzá a félelem majd jön a józanság

Krolock gróf: De én azt mondom néktek
Soha ne adjuk fel
Íme, áldott a végzet
Egy új társ jött el
Jött a sötétség nyomán

Ö egy szépség, pillantása az éj
Tündöklö szép csillaglány
Gyöngéd mint a szél
És ha táncra kél
Még szebb lesz majd az éjféli bál

Ám Ö csak az enyém!
Mégse féljen senki, jut nektek más
Mivel tegnap este még
Jött két hívatlan vendég
Vérük desszertként
Még ma éjjel mind rátok vár!
Úgy ám!

Vámpírok: Isten rég meghalt hát miért keresnénk?
Végtelen életre ítéltetvén
Új fajként
Nap tüze vonz, és mégis féljük a fényt
A hazug szót hisszük
A rossz rejt reményt
A jót mind megvetjük, s a gyülölt hoz kéjt …

Rá itt egy új élet vár
Egy halhatatlan élet vár
Egy végtelen nagy út vár rá…

Krolock gróf: Elveszítve szívedet a vágy tüze hajt
Józanságod elmúlik majd!
Sarah & Krolock gróf: Most teljes a sötét
Nagy tenger és nincs sehol part…

Sarah: Hittem, hogy a vágy majd felszabadít
Krolock gróf: Világodat zúzza most szét!
Sarah & Krolock gróf: Hisz teljes a sötét
Csak zuhansz és már, nincs mi véd…

Vár ránk az élet (repríz)

Alfréd: Oly gyönge vagy még, pihenj karjaimban hát!
Most már minden jó, itt, már senki nem bánt…
Virrasztok ne félj, minden gonosztól megóvlak!
Rémálmunk most véget ér, egy új nap virrad ránk

Alfréd & Sarah: Mától minden más lesz hát
Semmi el nem zár
Nincs többé magány!
Sarah: Vár a szabadság
Alfréd: Nincs csak boldogság
Sarah: Vár egy saját kád
Alfréd: Félelem és fagy hamar elszáll
Alfréd & Sarah: Túl erdön már
Túl a hegyen már:
Új, közös út vár

Vár ránk az élet
Ott távolban hol pirkad már
Vár egy világ
Minden féltett álmunk ott kint vár

Alfréd: Nincs több fal mely közénk áll még
nincs oly határ melyen ketten ne gyöznénk!
Jöjj mellém
Te és én
Alfréd & Sarah: Szívünk röptet fel szökjünk el
Sorsunk hív, látnunk kell

Vár ránk az élet
És nem választ el senki már
Vár ránk az élet …

Finálé II – A Vámpírok Tánca

Abronsius Professzor: Megszöktünk, gyöztünk, mert a tudás mindig gyöz!
Naggyá ez tette az emberi fajt!
A khönigsbergi bagázs jó nagyot néz
Ha a Nobel-díjat átveszem majd!

Munkámnak gyümölcseként itt a bizonyság
Hogy az élöhalott nem fiktív lény!
Sírjuk elhagyván éjjelenként
Jönnek, hogy piócaként szívják a vért!

És ím, a sok vérszívót legyöztük mégis
Legyen áldott az ész, a tudomány!
Tisztán láttuk a célt, mert a módszerünk bevált
Mert a tézissel és is járt!
Léptünk a fejlödés útján
S a világ mától más, mint rég! …

Magda: Vidd, amit látsz, vidd, mert elvesszük töled!
Légy csak disznó, úgyis disznóvá válsz!
Szerezz pénzt, hogy mindent meg végy
Hagyd a kényeskedést, keményen játssz!

Magda & Herbert: Üss oda hát, másképp ök ütnek téged!
Addig nyomulj, amíg figyelnek rád!
Te légy a fönök, légy az, kitöl félnek
Még ha hullákon is taposol át!

Vámpírok: Nincs más út, ki az éjböl a fénybe
Minket korlát mögé senki nem zár!
Tisztán látjuk a célt
A régi módszer bevált:
Élö holtaknak létet a véretek ád!
Így lépünk tovább
Így lesz miénk a világ!
Így lesz miénk a világ!

Fel hát az éjen át! Vigyázz!
Nekünk is jár ragyogás! Vigyázz!
Miénk lesz mind, amit látsz! Vigyázz!
A vámpíroké lesz ma ez a tánc!
Jöjj, hát indul a nagy vámpír tánc!

Törjön égig a láng! Lépjen trónra a Sátán!
A gyilkosok világa ez, hol ö a bálvány!
Minden szó hazugság! Nézd csak, mindenütt ármány!
A csúszómászók világa ez, jót ne várjál! …

Ha a bün okoz kéjt, élvezd, hogy önmagad légy!
Többé nem bújunk el már
Vad tánc ez és csak most indul még!

Csak most indul a nagy vámpírtánc!
Vedd el és vidd, amit látsz!
Csak most indul a nagy vámpírtánc!
Vedd el és vidd, amit látsz!…

Ha a bün okoz kéjt, élvezd, hogy önmagad légy!
Többé nem bújunk el már
Vad szívünk tánca most indul még!

Csak most indul a nagy vámpírtánc!
Vedd el és vidd, amit látsz!
Csak most indul a nagy vámpírtánc!
Vedd el és vidd, amit látsz!
Csak most indul a nagy vámpírtánc!
Elveszünk mindent!

Vért iszunk mind, hisz bennünk nincs morál
Szétrohad a világ, na és, kinek fáj?
Vért iszunk mind, hisz bennünk nincs morál
Szétrohad a világ, na és, kinek fáj?

We drink your blood and then we eat your soul
Nothing’s gonna stop us, let the bad times roll!
We drink your blood and then we eat your soul
Nothing’s gonna stop us, let the bad times roll!

Csak most indul a nagy vámpír tánc!
Tááánc! …